關於本電子書
Már nem tudom, hogy mikor íratott be apám, Guillaume Villon úr a párizsi Sorbonne egyetemre. Szerette volna, hogy én legyek Párizs egyik legelőkelőbb és legbölcsebb embere. A tudomány érdekelt, az előkelősködés nem. Ha visszanézek az életemben eddig megtörtént dolgokra, szerencsésnek érezhetem magam.Villon úr négy vagy öt éve, már magam se tudom az időpontot, vitt magával anyám, Madame Des Loges házából, azzal a céllal, hogy olyan férfiút farag belőlem, mint amilyen ő is. Nem bántam, hogy elhozott onnan. Szerettem az anyámat, de éhezni és fázni nem szeretek. Guillaume de Villon úr házában pedig nyoma se volt az éhínségnek és a hidegnek. Viszont rengeteg bölcs emberrel találkoztam, akiktől sokat tanultam. Nagyra tudtam volna értékelni, ha nem csak a tudásukkal, hanem anyagi javakkal is támogatnának, de magától ez egyiknek se jutott volna eszébe. Én pedig nem vagyok se olyan pofátlan, se olyan bolond, hogy kérjek tőlük. Később kiraboltam őket néhány barátommal. Ez volt a legegyszerűbb lépés a gazdagsághoz. Igaz, a pénzt mindig italra és utcalányokra költöttük el, de legalább jól éreztük magunkat. Az egyetem rektora előtt feszélyezve éreztem magam. Mindenki azt mondta, a Sorbonne egyetemen ez az ember maga a törvény. -Hogy hívják a fiút, Villon úr? -Francois. Francois Montcorbier. De a városban sokan Francois Villonnak nevezik. Nem értem, miért. Az utolsó mondatot a büszke apa mosolyával mondta. Párizsban tizennyolcezer diák tanult ekkor és én rengeteg barátot szereztem közülük. Volt olyan, akivel évtizedekig együtt csavarogtunk, amíg fel nem akasztották, és volt olyan, akit fiatalon elvitt a pestis. Ez a regény az ő történetük.
評分和評論
5.0
3則評論
為這本電子書評分
歡迎提供意見。
閱讀資訊
智慧型手機與平板電腦
筆記型電腦和電腦
你可以使用電腦的網路瀏覽器聆聽你在 Google Play 購買的有聲書。
電子書閱讀器與其他裝置
如要在 Kobo 電子閱讀器這類電子書裝置上閱覽書籍，必須將檔案下載並傳輸到該裝置上。請按照說明中心的詳細操作說明，將檔案傳輸到支援的電子閱讀器上。
